Miért nem mondtad el eddig?
*Harry*
- Csak...- kezdett bele de meg is akadt.
- Angie miért? - kérdeztem újra. Rám emelte könnyektől csillogó barna szemeibe.
- Tudnod kell Hazza hogy erről nekem nagyon nehéz beszélnem. - mondta és mély levegőt vett. - Mondtam neked régebben hogy nincs minden rendben a családommal. Emlékszel? - bólintottam. - Ezt arra értettem hogy a szüleim 16 éves koromban meghaltak. Tudod nekem pénz kellett. Dorina nagyon aranyos volt mikor ez történt már nagyon jóban voltunk és ő volt az első aki megtudta. Ő rögtön mondta hogy költözzek hozzátok amit akkor rögtön elutasítottam. Dodi azt viszont nem hagyta hogy árva házba vigyenek így vett nekem egy albérleti kis lakást és azt mondta hogy addig ő fizeti nekem ameddig talpra nem állok. Nekem a talpra állás ezt a munkát adta. Nem rég emellé találtam azt hogy bárokban énekelhetek. És hogy miért nem mondtam el? Azért mert tudtam hogy el fgosz ítélni. - mondta és ahogy ez mondat elhagyta a száját sírva fakadt. Azonnal magamhoz vontam ő pedig készségesen simult a karjaimba.
- Angie én nem tudlak elítélni. Tudod ha előbb elmondod tudtam volna neked segíteni. - kezdtem és ő azonnal beleszólt.
- Nem. Harold nekem nem kell a pénzed. - mondta.
- Én nem is erre gondoltam. Tudom milyen makacs vagy ezért azt akartam mondani hogy keresek neked egy normális jól fizető állást. Kérlek fogadd el a segítségemet. Nem akarom hogy itt legyél. Belegondolnom is rossz abba hogy ezek a férgek hozzád nyúljanak. - mondtam mint egy aggódó apuka.
- De Harry mi már nem vagyunk együtt nem kell értem aggódni. - mondta. Igen mi egy évvel ezelőtt még egy párt alkottunk. Mi voltunk a város legszebb párja.
- Angie te vagy a múltam. Nem akarlak lezárni szeretnék neked segíteni értsd meg. - mondtam.
- Jó holnap esetleg megpróbálhatjuk. - mondta és letörölte az arcára száradt fekete könnyeket. Újra közelebb húztam magamhoz és szorosan öleltem. Nem akartam elengedni. Úgy érzem a szívem mélyén még nagyon szeretem őt. Viszont most csak szeretnék nagyon jó barátja lenni.
*Angie*
Lassan kisétáltunk a mosdóból majd Harry kérésére hazaindultunk. Ő a bár előtt hagyta az autóját mondván ő ivott és nem akar büntetést kapni. Ezen mosolyognom kellett. Még mindig olyan aranyos arca van. Viszont mostmár igazi féri. Magas izmos teste még az öltönyön keresztül is látszódik. Úgy érzem mélyen még mindig szeretem. Most viszont nincs szükségem szerelemre. Ahogy beültünk a kocsimba kis megkönnyebülés söpört rajtam végig. Bele se gondolok ha ma este nem Harold van az asztalomnál mi lett volna. Haza felé vettem az irányt. Egész út alatt csendben vezettem és Harry se szólt semmit. Engem megnyugtatott a csend. Hamar haza értünk. Mikor kiszálltam a kocsiból láttam hogy Dodi szobájában ég a villany.
- Na a húgodat nem lehet lelőni. - nevettem fel.
- Ez igaz. Tényleg nem. - mosolygott Hazza.
Lassan elindultunk a bejáraz felé. Nem is volt kérdés hogy ma este Harold nálunk alszik. Benyitottam és ahogy bezártam az ajtót dübörgést hallottam meg.
- Jesszus Harold mit keresel itt? - sikított Dodi örömében.
- Összefutottam a mi kis risza bajnokunkkal a Black Tiger-ben. - mondta Hazza.
- Minek voltál te ott? - döbbent le Dorina teljesen.
- Hát ez hosszú. Viszont én nagyon ki vagyok merülve. Úgyhogy ha nem haragszotok akkor ledőlnék és holnap elmondok mindent ígérem. - mondta Hazz elnyomva egy ásítást.
- Nem baj bátyus gyere megmutatom a vendég szobát. - fogta karon a bátyát Dodi. Amit felvonultak én a fürdőbe vettem az irányt. Lassan lehámoztam magamról mindent és beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem Felkaptam magamra a pizsim és felrobogtam a szobámba. Behuppantam az ágyamba és cikázó gondolatokkal aludtam el.





