3. rész

Mikor lesz kicsit is jobb?

Igen tudom kicsit későn hoztam de ennek meg van az oka. Az első az hogy képeket akartam mellé rakni de nem találtam így úgy döntöttem hogy inkább kép nélkül de most már megirom nektek a részt. Nem tudom hányan vagytok de egy kis élet jelet adhatnátok:) Ennyi lett volna.

*Harold*
-Doktor úr. Doktor úr! - kiabáltam neki mielőtt elmegy mellettem.
- Igen? - kérdezte rám nézve.
- Angie Blue iránt szeretnék érdeklődni. - mondtam könnyes szemekkel.
- Hozzátartozó? - kérdezte fáradt hangon.
- Igen a barátja vagyok. - mondtam teljesen nyugodtan.
- Akkor kérem jöjjön velem. - mondta és elindult egy nagy faajtó felé. Ilyenkor mi van: Miért kell vele menjek? Nem lehet ezt itt a folyosón elmondani. Hisz nincs ott senki. Hogy is lenne hajnali fél 4-kor. Beértünk egy szépen elrendezett irodába. Az orvos leült az asztal mögé én pedig vele szemben foglaltam helyet.
- Nos? - kérdeztem nem túl nyugodtan.
- A kis hölgy karján egy nagyon hosszú és mély vágást kellett rendbe tenni. Ezen kívül pedig valamit találtunk a szívében. Nem tudtuk mi az aztán megműtöttük és kiderült hogy súlyos szív kisebbedése van. Ami azt jelenti hogy egy átlagos szívnél sokkal kisebb. - mondta a doki. Azonnal megfagyott benne a vér is. Mi csoda? Ezt eddig miért nem tudtuk? Vagy nem mondta el?
- És meddig kell bent lennie? - kérdeztem remegő halk hangon.
- Hát az attól függ. A sebet helyre raktuk azzal nem lesz gond. Viszont a szíve.... - és itt elhallgatott.
- Folytassa! - rivalltam rá.
- Szóval a szíve képlékeny hogy mi lesz vele. Donort nem tudunk szerezni ilyen gyorsan viszont gyógyszert adhatunk de akkor azt szigorúan szedni-e kell. És ezt önnek mondom. - mondta a doki és látszott hogy fáradt. Hirtelen megszólalt a telefon az asztalon.
- Igen?
- ...
- Most volt egy műtétem Dr. Black nem ér rá?
- ...
- Rendben. De csak mert sürgős.
- ...
- Visszhall. Sajnálom most mennem kell. Kérem egy kis ideig még nem menjen be a hölgyhöz. Majd egy nővér értesíti ha bemehet.
- Köszönöm. - mondtam és távoztam a nyomomban az orvossal. Ahogy kiértünk ő rohant a műtő felé ahol kezdetét vette egy újabb életmentő beavatkozás. Mivel tudtam hogy Dorina-val is történt valami így nagyon aggódtam hogy most ő van bent. Hirtelen egy nővér sietett el mellettem. Épp telefonált és egy mondatot el is tudtam csípni.
- Súlyos az állapota majd nem halál közeli a neve: Dorina Star. - és eltűnt mellőlem.
Hogy mi? A húgom halál közelben van a szerelmem szíve pedig nincs rendben. Miért velem történik mindez? Miért hogy ez kell történjen. Még szinte be se tettem a lábam Londonba de már két baj is történt. Mikor lesz kicsit jobb?




*Angie*
Pittyegő idegesítő hangra kellett kelnem. Hol az istenben vagyok? Lassan kinyitottam a szemem és szembe találtam magam egy idegen szobával. Minden fehér és gyógyszer szag is van. Utálom ezt a szagot. Undorító még a gyomrom is felfordul. lassan feltornáztam magam ekkor viszont éles fájdalom szúrta meg a szívem. Hogy miért? Gondolom a kisebb mérete miatt. Mikor rendesen szemügyre vettem a szobát láttam hogy valaki áll az ablaknál. Magas alakját fekete ruha takarta. Göndör haja pedig ezer felé meredezett. Szóval ő hozott ide. De hol van Dodi? Miért nincs mellettem? Mi lehet vele. Megköszörültem a torkom és Harold azonnal megfordult. Arca meggyötört és fáradt volt. Lassan lépkedett felém majd leült a mellettem lévő székre.
- Miért nem mondtad el? - nézett rám csillogó zöld szemeivel.
- Én nem tudtam hogy elmondani. nem voltál itt az elmúlt egy évben. Nem kerestél gondoltam elfelejtettél engem. - mondtam és saját magamnak esett ez rosszul.
- Angie kérlek értsd meg hogy nem tehettem. Komolyan mondom. És egyszer biztos hogy meg fogod tudni az okát de még nem most. - zárta rövidre.
- Rendben. Harold, hol van Dodi? - kérdeztem halk hangon.
- Az intenzíven. - halkult el teljesen mély hangja. Hogy mi? Mégis miért? Hogyan?
- Miért? - kérdeztem és próbáltam nem sírni.
- Autóbalesete volt miattam. Ha nem mondom neki hogy siessen utánunk ide akkor most nem lenne ez. Én vagyok a hibás. - mondta és sírni kezdett. Sose láttam még ennyire összetörve mint most. És meg is értem miért ilyen. Hisz a testvére akit mindennél jobban szeret az intenzíven fekszik élet halál között.
- Harry? - szólítottam meg. Felemelte rám csillogó zöld szemeit amik most még szebbek voltak mitn általában. Hirtelen gyorsan kezdett verni a szívem és ezután minden elsötétült...

2. rész

Így alakult

*Dorina*

Miután megmutattam Harold-nak a szobáját fogtam magam és elmentem zuhanyozni. A forró víz kicsit égetett de nagyon jól esett. A mai nap után csak arra vágytam hogy eltegyem magam holnapra de előtte beszélnem kell Angie-val. Miután végeztem a fürdőbe felkaptam magamra a pizsimet és leszaladtam a nappaliba. Ott Angie ült a kanapén és maga elé bámult a sötétben. Lassan mellé sétáltam és leültem a kanapéra. Rám emelte hatalmas barna könnyektől csillogó szemeit majd így szólt.
- Dodi, miért jött vissza? - kérdezte folytott hangon.
- Nem tudom. Pedig kezdtem abban reménykedni hogy nem bolygatja fel az életed újra. Viszont azt nem mondhatom hogy nem örülök neki hiszen a bátyám. - mondtam Angie hátát simogatva.
- Tudom. Nem is kérném ezt soha. Én sem azt mondtam hogy nem örülök neki hiszen sokat jelentett nekem ezt te is tudod. - mondta és megtörölte a szemét.
- Angie gyere menjünk fel. Látom rajtad hogy alig bírod nyitva tartani a szemed. - mondtam. Nem ellenkezett hanem felkelt a kanapéról és elindultunk az emeletre. Angie nehezen de elbotorkált a fürdőig. Én inkább hagytam őt és bementem a szobámba. Leültem az ágyam szélére és gondolkozni kezdtem. Annak hogy Harold haza jött két oldala is van. Pozitív az hogy lehet Angie-nek nem kell folytatnia a sztriptíz bárban folytatott munkáját. Negatív hogy lehet felszakítja benne a régi emlékeket és Angie újra depressziós lesz és kijön a másik énje. Belegondolni is rossz abba hogy megint megtörténhet az ami egy évvel ezelőtt. Nem inkább nem gondolok rá mert csak nekem lesz rosszabb. Elfeküdtem az ágyon úgy ahogy voltam keresztbe. Csukott szemmel vártam az álom manóra aki csak nem akart engem megtalálni. Hirtelen egy nagy csörömpölést hallottam majd egy pár lábát ahogy letrapolt a lépcsőn. Én is azonnal felugrottam és kirontottam a szobámból és lefutottam a konyhába.
- Jézus! - kaptam a szám elé a kezem. Angie feküdt a padlón mellett egy nagy kés amellett pedig Harold térdelt és Angie csuklóján való sebet próbalta elállítani hogy ne vérezzen.
- Mit állsz ott? Hívd már azt a kibaszott mentőt. - ordított ram Harry.
Azonnal a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam a mentőket akik azt mondták 5 lercen belül itt lesznek. Nem telt el 3 perc már hallottuk a szirénát. Harold felkapta a karjaiba Angie-t és kirontott a lakásból. Én is követtem őket.
- Dodi. A mentős azt mondja hogy egy ember mehet a mentő autóval. És....
- Menj te. Én összepakolok pár holmit aztán utánatok megyek. - mondtam könnyes szemmel.
- Vigyázz magadra. Szeretlek. - mondta majd puszit nyomott az arcomra. Bepattant az autóba és az elszáguldott legjobb barátnőmmel és bátyámmal.
Visszarohantam a lakásba és összepakoltam egy-két fobtos dolgot. Amint kész lettem kimentem az autómhoz majd beszállva indítottam is. Kifaroltam a garázsból majd padlógázzal száguldani kezdtem a kórházba. Nagyon gyorsan haladtam és hirtelen jövő reflektor fény miatt balra rántottam a kormányt. Az utolsó dolog amit érzékeltem hogy a vérszag csavarja az orrom majd mindem elsötétült.




*Harold*
Könnyes szemmel néztem azt a nőt aki az egyik legfontosabb személy az életemben. Igen miatta jöttem és nem a munkám miatt. Muszáj volt visszajönnöm ugyanis Dorina írt hogy gubancok vannak. Nem tudják fizetni a hitelt. Ahogy ezt megtudtam rögtön iderepültem. Nem gondoltam volna hogy már az első éjszaka ilyesmi történik. Végre beértünk a kórházba. Ott Angie kivették az autóból és betolták egyenest egy műtőbe. Tárcsáztam Dodit hogy hol tart. Nem vette fel. Még megpróbáltam vagy 10-szer de nem reagált egyikre sem. Ezek után fogott el igazán a rossz érzés. Valami történt Dorina-val. Érzem. Majdnem 2 óra telt el azóra hogy eljöttünk otthonról de Dodi még mindig nem ért ide. Odaballagtam a recepciós pulthoz.
- Jó estét. Tudna nekem segíteni? - néztem rá a 40es éveiben járó nőre.
- Parancsoljon.
- Egy autót szeretnék beazonositani. Egy Mustángot. - mondtam.
- Nem rég érkezett egy hívás hogy egy vér vörös musztáng karambolozott nem messze innen. A kocsiban csak egy hölgy ült. A mellett lévő ülésen lévő táskában találták meg az iratait. A neve Dorina Star. - amint kimondta a nevét lefagytam. Ezt nem hiszem el. A húgomnak és a szerelmemnek ugyanzon az estén esik baja. Hirtelen nyílt a műtő ajtaja ahonnan egy elég farádt arcú és nem sok boldogságot mutató orvos lépett ki.