4.rész

Ez nem Ő!

*Harold*

Basszus már megint. Megint eszméletét vesztette. A gép ami a szívverését mutatta az már csak egy zöld egybe húzódó csíkot mutatott. Ekkor kezdtem én is pánikolni. Most ijedtem meg nagyon. Azonnal rátapadtam a nővér hívó gombra. Erre rá pár másodperc múlva megjelent két nővér mikor megláttak mi történik azonnal orvosért rohant az egyikük míg a másik pedig engem paterolt ki a szobából. Nem bírtam leülni így inkább fel-alá járkáltam. Pár perc múlva az egyik nővér szaladt ki a szobából. Próbáltam megkérdezni hogy mi folyik bent de nem állt meg. Sose hittem volna hogy ugyanazt fogom érezni mint egy évvel ezelőtt. Akkor minden szép és jó volt. Volt. Megint ugyanaz a nővér szaladt el mellettem kezében egy bazi nagy dobozzal. Mi a fene történik megint? Azt sem tudom hol áll a fejem. Benyomultam a nővérrel együtt a kórterembe ahol Angie félmeztelenül feküdt és éppen újra élesztést kapott. Láttam hogy újra elkezd pittyegni a gép és tudtam hogy most már stabil állapotban van. Az orvos és a nővér távoztak a szobából. Angie-t nem öltöztette fel a nővér én pedig nem akartam hogy megfázzon így megtettem én. Láttam már így és ezáltal nem jöttem zavarba és nem éreztem azt hogy helytelen amit teszek. körülbelül egy óra múlva Angie ébredezni kezdett. Nagyra nyitotta őzike szemeit mikor meglátott. Mintha megijedt volna.
- Angie. Szia. - köszöntem neki.
- S-Szia. Mit keresek én itt? - kérdezte nagyon halkan.
- Nem emlékszel? - kérdeztem tőle.
- Nem. Mire kellene? - még mindig halkan beszélt ez kezdett fura lenni. Ez nem ugyanaz az Angie akit én ismerek. - Harry mondj valamit. Miért vagyok itt? - de a nevem tudja ez nekem nagyon furcsa.
- Figyelj Angie ide kerültél mert megvágtad magad. Nem tudom hogyan de nagyon nagy volt a seb a csuklódon. - mondtam mire ő lefagyott.
- És Dodi? Ő hol van? - kérdezte.
- Ő....szóval Dorina autóbalesetet szenvedett és most a sürgősségin ápolják. De az orvos azt mondja minden rendben lesz. - mondtam és megszorítottam a kezét.
- Ezt nem hiszem el. Biztos miattam van. Minden újra játszódik. Nem én nem akarom ezt. - mondta és összehúzta magát kicsire és zokogni kezdett.
- Angie..Kicsim mi a baj? Mi fog újra játszódni megint? Kérlek mondj valamit. - kérleltem de nem szólt semmit csak a fejét rázta és azt hajtogatta hogy ez nem lehet igaz. Nem értek én már semmit.



*1 évvel ezelőtt*
*Angie*
Itt hagyott. Elment egy szó nélkül. Véget vetett annak ami köztünk volt. Egy pillanat alatt. Nem értem miért hiszen szeretett és én is őt. Fontosabb a munkája mint én? Szívtelen. És ami a legjobban fáj hogy szeretem.Szerelemből szeretem még mindig és nem tudom elfelejteni. Lassan bebotorkáltam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Ami látvány fogadott még inkább sírásra késztetett. Egy meggyötört és összetört lányt láttam magam helyett. Kifordultam önmagamból. Senkinek nincs már rám szüksége és úgy érzem hogy nincs már helyem a földön és nem vagyok arra méltó hogy éljek. Lassan szedtem ki a kis szekrényemből egy bontatlan pengét. Kibontottam és kis hezitálás után a pengét a bőrömhöz emeltem. Végig szántottam vele a puha bőrt a csuklómnál.

Éreztem ahogy a vér végig folyik a karomon majd földet ér. Leült a kád szélére és vártam. Vártam hogy vége legyen. De nem. Helyette két mentős felkapott és kirohant velem a lakásból Dorina-val a nyomukba. Nem akarok élni rakjanak le. Hagyjon békén megakarok halni...

*Jelen*

*Angie*

Visszagondolni is gyűlölök. Amiatt az ember miatt tetem ezt aki most itt van velem szembe. Nem tudja mi történt akkor este mivel már nem volt itt. Ő nem értett semmit. Nem is kellett érteni-e. Viszont azt hogy két énem van el kell előle rejtenem. Ő mindig a vagány énemet ismerte ami most a hátérbe szorult. Most az önbizalom hiányos Angela Blue vagyok. Viszont ezt neki nem szabad észre vennie. Muszáj azt mutatnom hogy a vagány és félelmet nem ismerő Angie vagyok. Nem jöhet rá hogy nem vagyok önmagam....

*Harold*

Miután Angie lenyugodott megkért hogy menjek ki hagyjam felöltözni. Persze tettem amit kért bár furcsa volt nekem. Mindig engedte hogy bent legyek nem volt előttem szégyenlős. Ki kell derítenem mi változott. Nem sokára Angie kilépett a kórteremből immár rendes utcai ruhában. 

- Azta. - mondtam hangosan amit gondoltam. Angie rögtön elpirult és más felé fordította a fejét. Gyönyörű volt mint mindig. EZ nem változott és nem is fog. Emlékszem kezdetben utálta magát majd mikor együtt kezdtünk járni jobban kinyílt és más ruhákban kezdett járni. Azóta vagány félelmet nem ismerő és én oda vagyok érte azóta is. Nem merem neki elmondani mert félek hogy ő már nem érez irántam ugyanúgy. Igen félek. De remélem minnél hamarabb kiadhatom magamból azt ami megbújik bennem és teljesen maga alá kerít. És ez Ő. Elindultunk le a büfébe. Mikor odaértünk észre vettem egy ismerős srácot. Mintha láttam volna valahol. Aztán mikor észre vett minket illetve Angie-t elkezdett mosolyogni és felénk iramodott. 

Dave:

- Angie? - kérdezett rá a srác a mellettem álló szépség nevére mintha maga sem lenne benne biztos.

- Szia Dave. - mondta Angie félénken. És akkor biztossá vált számomra. Ez nem Ő!

3. rész

Mikor lesz kicsit is jobb?

Igen tudom kicsit későn hoztam de ennek meg van az oka. Az első az hogy képeket akartam mellé rakni de nem találtam így úgy döntöttem hogy inkább kép nélkül de most már megirom nektek a részt. Nem tudom hányan vagytok de egy kis élet jelet adhatnátok:) Ennyi lett volna.

*Harold*
-Doktor úr. Doktor úr! - kiabáltam neki mielőtt elmegy mellettem.
- Igen? - kérdezte rám nézve.
- Angie Blue iránt szeretnék érdeklődni. - mondtam könnyes szemekkel.
- Hozzátartozó? - kérdezte fáradt hangon.
- Igen a barátja vagyok. - mondtam teljesen nyugodtan.
- Akkor kérem jöjjön velem. - mondta és elindult egy nagy faajtó felé. Ilyenkor mi van: Miért kell vele menjek? Nem lehet ezt itt a folyosón elmondani. Hisz nincs ott senki. Hogy is lenne hajnali fél 4-kor. Beértünk egy szépen elrendezett irodába. Az orvos leült az asztal mögé én pedig vele szemben foglaltam helyet.
- Nos? - kérdeztem nem túl nyugodtan.
- A kis hölgy karján egy nagyon hosszú és mély vágást kellett rendbe tenni. Ezen kívül pedig valamit találtunk a szívében. Nem tudtuk mi az aztán megműtöttük és kiderült hogy súlyos szív kisebbedése van. Ami azt jelenti hogy egy átlagos szívnél sokkal kisebb. - mondta a doki. Azonnal megfagyott benne a vér is. Mi csoda? Ezt eddig miért nem tudtuk? Vagy nem mondta el?
- És meddig kell bent lennie? - kérdeztem remegő halk hangon.
- Hát az attól függ. A sebet helyre raktuk azzal nem lesz gond. Viszont a szíve.... - és itt elhallgatott.
- Folytassa! - rivalltam rá.
- Szóval a szíve képlékeny hogy mi lesz vele. Donort nem tudunk szerezni ilyen gyorsan viszont gyógyszert adhatunk de akkor azt szigorúan szedni-e kell. És ezt önnek mondom. - mondta a doki és látszott hogy fáradt. Hirtelen megszólalt a telefon az asztalon.
- Igen?
- ...
- Most volt egy műtétem Dr. Black nem ér rá?
- ...
- Rendben. De csak mert sürgős.
- ...
- Visszhall. Sajnálom most mennem kell. Kérem egy kis ideig még nem menjen be a hölgyhöz. Majd egy nővér értesíti ha bemehet.
- Köszönöm. - mondtam és távoztam a nyomomban az orvossal. Ahogy kiértünk ő rohant a műtő felé ahol kezdetét vette egy újabb életmentő beavatkozás. Mivel tudtam hogy Dorina-val is történt valami így nagyon aggódtam hogy most ő van bent. Hirtelen egy nővér sietett el mellettem. Épp telefonált és egy mondatot el is tudtam csípni.
- Súlyos az állapota majd nem halál közeli a neve: Dorina Star. - és eltűnt mellőlem.
Hogy mi? A húgom halál közelben van a szerelmem szíve pedig nincs rendben. Miért velem történik mindez? Miért hogy ez kell történjen. Még szinte be se tettem a lábam Londonba de már két baj is történt. Mikor lesz kicsit jobb?




*Angie*
Pittyegő idegesítő hangra kellett kelnem. Hol az istenben vagyok? Lassan kinyitottam a szemem és szembe találtam magam egy idegen szobával. Minden fehér és gyógyszer szag is van. Utálom ezt a szagot. Undorító még a gyomrom is felfordul. lassan feltornáztam magam ekkor viszont éles fájdalom szúrta meg a szívem. Hogy miért? Gondolom a kisebb mérete miatt. Mikor rendesen szemügyre vettem a szobát láttam hogy valaki áll az ablaknál. Magas alakját fekete ruha takarta. Göndör haja pedig ezer felé meredezett. Szóval ő hozott ide. De hol van Dodi? Miért nincs mellettem? Mi lehet vele. Megköszörültem a torkom és Harold azonnal megfordult. Arca meggyötört és fáradt volt. Lassan lépkedett felém majd leült a mellettem lévő székre.
- Miért nem mondtad el? - nézett rám csillogó zöld szemeivel.
- Én nem tudtam hogy elmondani. nem voltál itt az elmúlt egy évben. Nem kerestél gondoltam elfelejtettél engem. - mondtam és saját magamnak esett ez rosszul.
- Angie kérlek értsd meg hogy nem tehettem. Komolyan mondom. És egyszer biztos hogy meg fogod tudni az okát de még nem most. - zárta rövidre.
- Rendben. Harold, hol van Dodi? - kérdeztem halk hangon.
- Az intenzíven. - halkult el teljesen mély hangja. Hogy mi? Mégis miért? Hogyan?
- Miért? - kérdeztem és próbáltam nem sírni.
- Autóbalesete volt miattam. Ha nem mondom neki hogy siessen utánunk ide akkor most nem lenne ez. Én vagyok a hibás. - mondta és sírni kezdett. Sose láttam még ennyire összetörve mint most. És meg is értem miért ilyen. Hisz a testvére akit mindennél jobban szeret az intenzíven fekszik élet halál között.
- Harry? - szólítottam meg. Felemelte rám csillogó zöld szemeit amik most még szebbek voltak mitn általában. Hirtelen gyorsan kezdett verni a szívem és ezután minden elsötétült...

2. rész

Így alakult

*Dorina*

Miután megmutattam Harold-nak a szobáját fogtam magam és elmentem zuhanyozni. A forró víz kicsit égetett de nagyon jól esett. A mai nap után csak arra vágytam hogy eltegyem magam holnapra de előtte beszélnem kell Angie-val. Miután végeztem a fürdőbe felkaptam magamra a pizsimet és leszaladtam a nappaliba. Ott Angie ült a kanapén és maga elé bámult a sötétben. Lassan mellé sétáltam és leültem a kanapéra. Rám emelte hatalmas barna könnyektől csillogó szemeit majd így szólt.
- Dodi, miért jött vissza? - kérdezte folytott hangon.
- Nem tudom. Pedig kezdtem abban reménykedni hogy nem bolygatja fel az életed újra. Viszont azt nem mondhatom hogy nem örülök neki hiszen a bátyám. - mondtam Angie hátát simogatva.
- Tudom. Nem is kérném ezt soha. Én sem azt mondtam hogy nem örülök neki hiszen sokat jelentett nekem ezt te is tudod. - mondta és megtörölte a szemét.
- Angie gyere menjünk fel. Látom rajtad hogy alig bírod nyitva tartani a szemed. - mondtam. Nem ellenkezett hanem felkelt a kanapéról és elindultunk az emeletre. Angie nehezen de elbotorkált a fürdőig. Én inkább hagytam őt és bementem a szobámba. Leültem az ágyam szélére és gondolkozni kezdtem. Annak hogy Harold haza jött két oldala is van. Pozitív az hogy lehet Angie-nek nem kell folytatnia a sztriptíz bárban folytatott munkáját. Negatív hogy lehet felszakítja benne a régi emlékeket és Angie újra depressziós lesz és kijön a másik énje. Belegondolni is rossz abba hogy megint megtörténhet az ami egy évvel ezelőtt. Nem inkább nem gondolok rá mert csak nekem lesz rosszabb. Elfeküdtem az ágyon úgy ahogy voltam keresztbe. Csukott szemmel vártam az álom manóra aki csak nem akart engem megtalálni. Hirtelen egy nagy csörömpölést hallottam majd egy pár lábát ahogy letrapolt a lépcsőn. Én is azonnal felugrottam és kirontottam a szobámból és lefutottam a konyhába.
- Jézus! - kaptam a szám elé a kezem. Angie feküdt a padlón mellett egy nagy kés amellett pedig Harold térdelt és Angie csuklóján való sebet próbalta elállítani hogy ne vérezzen.
- Mit állsz ott? Hívd már azt a kibaszott mentőt. - ordított ram Harry.
Azonnal a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam a mentőket akik azt mondták 5 lercen belül itt lesznek. Nem telt el 3 perc már hallottuk a szirénát. Harold felkapta a karjaiba Angie-t és kirontott a lakásból. Én is követtem őket.
- Dodi. A mentős azt mondja hogy egy ember mehet a mentő autóval. És....
- Menj te. Én összepakolok pár holmit aztán utánatok megyek. - mondtam könnyes szemmel.
- Vigyázz magadra. Szeretlek. - mondta majd puszit nyomott az arcomra. Bepattant az autóba és az elszáguldott legjobb barátnőmmel és bátyámmal.
Visszarohantam a lakásba és összepakoltam egy-két fobtos dolgot. Amint kész lettem kimentem az autómhoz majd beszállva indítottam is. Kifaroltam a garázsból majd padlógázzal száguldani kezdtem a kórházba. Nagyon gyorsan haladtam és hirtelen jövő reflektor fény miatt balra rántottam a kormányt. Az utolsó dolog amit érzékeltem hogy a vérszag csavarja az orrom majd mindem elsötétült.




*Harold*
Könnyes szemmel néztem azt a nőt aki az egyik legfontosabb személy az életemben. Igen miatta jöttem és nem a munkám miatt. Muszáj volt visszajönnöm ugyanis Dorina írt hogy gubancok vannak. Nem tudják fizetni a hitelt. Ahogy ezt megtudtam rögtön iderepültem. Nem gondoltam volna hogy már az első éjszaka ilyesmi történik. Végre beértünk a kórházba. Ott Angie kivették az autóból és betolták egyenest egy műtőbe. Tárcsáztam Dodit hogy hol tart. Nem vette fel. Még megpróbáltam vagy 10-szer de nem reagált egyikre sem. Ezek után fogott el igazán a rossz érzés. Valami történt Dorina-val. Érzem. Majdnem 2 óra telt el azóra hogy eljöttünk otthonról de Dodi még mindig nem ért ide. Odaballagtam a recepciós pulthoz.
- Jó estét. Tudna nekem segíteni? - néztem rá a 40es éveiben járó nőre.
- Parancsoljon.
- Egy autót szeretnék beazonositani. Egy Mustángot. - mondtam.
- Nem rég érkezett egy hívás hogy egy vér vörös musztáng karambolozott nem messze innen. A kocsiban csak egy hölgy ült. A mellett lévő ülésen lévő táskában találták meg az iratait. A neve Dorina Star. - amint kimondta a nevét lefagytam. Ezt nem hiszem el. A húgomnak és a szerelmemnek ugyanzon az estén esik baja. Hirtelen nyílt a műtő ajtaja ahonnan egy elég farádt arcú és nem sok boldogságot mutató orvos lépett ki.

1. rész.

Miért nem mondtad el eddig?

*Harry*

- Csak...- kezdett bele de meg is akadt.

- Angie miért? - kérdeztem újra. Rám emelte könnyektől csillogó barna szemeibe.

- Tudnod kell Hazza hogy erről nekem nagyon nehéz beszélnem. - mondta és mély levegőt vett. - Mondtam neked régebben hogy nincs minden rendben a családommal. Emlékszel? - bólintottam. - Ezt arra értettem hogy a szüleim 16 éves koromban meghaltak. Tudod nekem pénz kellett. Dorina nagyon aranyos volt mikor ez történt már nagyon jóban voltunk és ő volt az első aki megtudta. Ő rögtön mondta hogy költözzek hozzátok amit akkor rögtön elutasítottam. Dodi azt viszont nem hagyta hogy árva házba vigyenek így vett nekem egy albérleti kis lakást és azt mondta hogy addig ő fizeti nekem ameddig talpra nem állok. Nekem a talpra állás ezt a munkát adta. Nem rég emellé találtam azt hogy bárokban énekelhetek. És hogy miért nem mondtam el? Azért mert tudtam hogy el fgosz ítélni. - mondta és ahogy ez mondat elhagyta a száját sírva fakadt. Azonnal magamhoz vontam ő pedig készségesen simult a karjaimba. 

- Angie én nem tudlak elítélni. Tudod ha előbb elmondod tudtam volna neked segíteni. - kezdtem és ő azonnal beleszólt.

- Nem. Harold nekem nem kell a pénzed. - mondta.

- Én nem is erre gondoltam. Tudom milyen makacs vagy ezért azt akartam mondani hogy keresek neked egy normális jól fizető állást. Kérlek fogadd el a segítségemet. Nem akarom hogy itt legyél. Belegondolnom is rossz abba hogy ezek a férgek hozzád nyúljanak. - mondtam mint egy aggódó apuka. 

- De Harry mi már nem vagyunk együtt nem kell értem aggódni. - mondta. Igen mi egy évvel ezelőtt még egy párt alkottunk. Mi voltunk a város legszebb párja. 

- Angie te vagy a múltam. Nem akarlak lezárni szeretnék neked segíteni értsd meg. - mondtam.

- Jó holnap esetleg megpróbálhatjuk. - mondta és letörölte az arcára száradt fekete könnyeket. Újra közelebb húztam magamhoz és szorosan öleltem. Nem akartam elengedni. Úgy érzem a szívem mélyén még nagyon szeretem őt. Viszont most csak szeretnék nagyon jó barátja lenni. 

*Angie*

Lassan kisétáltunk a mosdóból majd Harry kérésére hazaindultunk. Ő a bár előtt hagyta az autóját mondván ő ivott és nem akar büntetést kapni. Ezen mosolyognom kellett. Még mindig olyan aranyos arca van. Viszont mostmár igazi féri. Magas izmos teste még az öltönyön keresztül is látszódik. Úgy érzem mélyen még mindig szeretem. Most viszont nincs szükségem szerelemre. Ahogy beültünk a kocsimba kis megkönnyebülés söpört rajtam végig. Bele se gondolok ha ma este nem Harold van az asztalomnál mi lett volna. Haza felé vettem az irányt. Egész út alatt csendben vezettem és Harry se szólt semmit. Engem megnyugtatott a csend. Hamar haza értünk. Mikor kiszálltam a kocsiból láttam hogy Dodi szobájában ég a villany.

- Na a húgodat nem lehet lelőni. - nevettem fel.

- Ez igaz. Tényleg nem. - mosolygott Hazza.

Lassan elindultunk a bejáraz felé. Nem is volt kérdés hogy ma este Harold nálunk alszik. Benyitottam és ahogy bezártam az ajtót dübörgést hallottam meg. 

- Jesszus Harold mit keresel itt? - sikított Dodi örömében. 

- Összefutottam a mi kis risza bajnokunkkal a Black Tiger-ben. - mondta Hazza.

- Minek voltál te ott? - döbbent le Dorina teljesen. 

- Hát ez hosszú. Viszont én nagyon ki vagyok merülve. Úgyhogy ha nem haragszotok akkor ledőlnék és holnap elmondok mindent ígérem. - mondta Hazz elnyomva egy ásítást. 

- Nem baj bátyus gyere megmutatom a vendég szobát. - fogta karon a bátyát Dodi. Amit felvonultak én a fürdőbe vettem az irányt. Lassan lehámoztam magamról mindent és beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem Felkaptam magamra a pizsim és felrobogtam a szobámba. Behuppantam az ágyamba és cikázó gondolatokkal aludtam el. 

Prológus

Titkok.

*Angie*

Lassan húztam a lábaimra a vékony harisnyát ügyelve arra hogy ki ne szakadjon. Mikor végre valahára magamra erőltettem a bőrszínű anyagot elkezdhettem magamra rángatni a tűzvörös miniruhámat. Mikor az is végre rajtam virított fellélegezve kezdtem neki a sminkemnek és a hajamnak. Hál istennek azzal is hamar kész lettem így el is indulhattam a "munkahelyemre". Igen ez egy elég érdekes munkahely. Én egy sztriptíz bárban dolgozom. Nem vagyok rá büszke de sajnos ezt muszáj. Lassan kisétáltam a kocsimhoz és beülve el is indítottam. Istenem miért kell nekem minden éjjel ezt csinálni. Mély levegőt vettem aztán kiálltam és besoroltam az esti forgalomba. Péntek este van es a normális 20 évesek bulizni mennek és nem ribancot játszani egy bárban. De sajnos az én helyzetemben ezt muszáj.
- "És most következzék Selena Gomez új száma a Slow Down." - mondta be a rádiós bemondó. Na ekkor rögtön el is kapcsoltam ugyanis utálom azt a libát. Nem telt bele sok idő meg is érkeztem a Black Tiger nevű bárba. Leparoltam a hátsó bejáratnál. Kiszállva a kocsiból ügyeltem arra hogy a ruhám a helyén maradjon. Sikeresen elindultam a bejárathoz amin belépve egy ideges Amy nézett rám.
- Angie szívem. Imádlak szeretlek de a kuncsaftod már rohadt ideges. Azzal fenyegetőzik hogy bezáratja a helyet. Igyekezzz. - mondta Amy én pedig már be is rohantam a bár belsejébe. Igazi sznob hely. Öltönyös kifinomult úriemberek jának ide egy kis hetyegést keresve. Na igen ha valaki azt akarja akkor ágyba is vihet minket. Az én szokásos asztalom a 11-es mivel az a szerencse számom. Lassan illegettem magam a sorok között hogy minden férfi megtudjon bámulni. Odapillantottam az asztalhoz ahol egy magas göndör hajú korom beli srác ült de mégis öltönyben volt. Na jó nagy levegő Angie és hajrá. Odamentem majd minden bevezető nélkül felpattantam az asztalra a rúd elé. Igen rúd. Ráhangolódva a zene ritmusára kezdtem magam riszálni. A srác felnézett a poharából és már is jobb kedvre derült ahogy meglátott. Jobban szemügyre vettem azt akit ma boldogítok. Mikor megláttam ki az azonnal nagyra nyíltak a szemeim.



*Harold*
A mai estét kikapcsolódással akartam tölteni mivel visszatértem Angliába azzal a szándékkal hogy terjesztem a cégemet. Kicsit leakartam ereszteni az egész heti rohangalás után. A mindenki által dicsért sztriptíz bárba mentem. Black Tiger a neve már tetszik. Lassan besétaltam és rögtön a pulthoz mentem.
- Jó estét. Egy whiskyt legyen szíves. - intettem a csaposnak aki már a kezembe is adta az arany színű löttyöt. Körbe néztem a terembe és csak egy szabad asztal volt a 11-es. Lassan odasétáltam és levetettem magam a vörös bör kanapéra. Már vagy a 6-ik whisky-met ittam de még sehol nem volt egy ribanc se hogy nekem rázza magát. Felpattantam majd a pulthoz botorkáltam.
- Ki itt a főnök? - kiabáltam a csapossal.
- Azonnal szólok neki. - mondta majd elsietett. Nem sokára egy 30as éveiben járó csajjal jött vissza.
- Amy Tomlinson. Miben segíthetek? - nyújtott kezet.
- Harold Star. Lassan fél órája várok arra hogy valaki táncoljon az asztalomnál de eddig senki nem érkezett. Ha 10 percen belül nem jön egy liba akkor bezáratom ezt a kocerájt. -idegesen kiabáltam.
- Nyugodjon meg kérem. A lányka már öltözik. Addig fogadjon el egy italt amit én állok. Jason adj neki amit akar. - mondta majd elviharzott. Jasno rögvest elém tolt egy whiskyt én pedig vissza szambáztam a helyemre. Leraktam magam az ülésre és vártam. Már csak egy korty volt a poharamban amikor hallottam hogy valaki felpattan az asztalra és mozgásba kezd. Felpillantottam a vékony tetovált testre és mikor leesett hogy ki az nem hittem a szememnek.
- Angie? - tátottam el a számat. A lány csak pislogott rám majd fogta magát és elrohant. Azonnal utána iramodtam és követtem őt a női mosdóba. Benyitottam az összes szabad fülkébe és az utolsóbam megtaláltam a keresett személyt.
- Azt hittem hogy soha többet nem látlak. - motyogta sírva a tenynerébe.
- Én pedig azt nem hittem volna hogy itt látlak újra. Angie. Miért? - tettem fel a bennem lappangó első és legfontosabb kérdést.
- Csak.....

Hello:)

Bemutatkozás!

Hát sziasztok kedves blog lakók. El kell elsőre mondjam hogy ez nem mindennapi blog lesz. Valamennyire benne lesz az életem és kicsit azért a képzelet is. A blog azért kapta a "There are two of me" címet mert valamennyire ez rám is igaz. Sok mindenkinek van két énje. Talán azért hogy mindenkinek mást mutasson. 

Na de vissza a bloghoz. És most jöjjenek a szereplők és a bemutatkozásuk.

Ez lennék én. Igen tudom nem vagyok a legszebb a világon de akik szeretnek azok így szeretnek. Angie Blue-nak hívnak és Londonban élek már nagyon rég óta. 20 éves vagyok. Most két munkám van. Az egyik egy elég érdekes foglalkozás a másik az pedig az hogy egy bárban vagyok énekes. Ha kell valakit szórakoztatni akkor engem hívnak. Bármit eltudok énekelni amit akarnak. Van amikor felkészülnöm sem kell már a színpadon állok. 

Ez pedig úgyszínt én lennék. De ez az énem csak kevés ember száméra mutatkozik meg. Most éppen fősulira is járok miközben éjjel dolgozom egyszerre két helyen. Muszáj egyszerre dolgoznom és suliba járnom mert különben nem lenne pénzem. És ha elvégzem a fősulit akkor modell szeretnék lenni. Tudom nem lennék jó modell a tetkók miatt de én igenis az leszek.

Hello én David Balck vagyok Angie osztálytársa a fősulin. Imádok énekelni ha majd elvégzem a fősulit ezzel akarok foglalkozni. Angie elmondta hogy sok helyen énekelt már ahova h akarom betud ajánlani mint fellépőt. Remélem sikerül amit elterveztem.

Sziasztok. Harold Star vagyok. Egykor még nagyon közelről ismertem Angie-t. Lassan egy éve hogy nem láttam. Nekem a munkám miatt el kellett költöznöm New York-ba. Legnagyobb sajnálatomra a fősulit is ott kellett hagynom. Egy nap viszont...

Helloka. A nevem Dorina Star. A fent látott személy húga vagyok. 1 évvel vagyok nála fiatalabb de úgy érzem néha én vagyok az idősebb. Angie a legjobb barátnőm már a gimi kezdete óta. Tudok róla mindent. Azt is hogy mi a munkája és hogy miért. Együtt lakok vele mióta elkezdtük a fősulit. De egy nap.....

Sziasztok. Dave Wild vagyok szintén osztálytárs. Az én álmom hogy profi fotós legyek és majd hírességeket tudjak fotózni. Mivel ez egy olyan suli ahol osztályon belül sok szakma van ezért raktak össze minket egy osztállyá. Nem tudok sokat Angie-ról viszont azt elmondhatom hogy nagyon oda vagyok érte.