Így alakult
*Dorina*
Miután megmutattam Harold-nak a szobáját fogtam magam és elmentem zuhanyozni. A forró víz kicsit égetett de nagyon jól esett. A mai nap után csak arra vágytam hogy eltegyem magam holnapra de előtte beszélnem kell Angie-val. Miután végeztem a fürdőbe felkaptam magamra a pizsimet és leszaladtam a nappaliba. Ott Angie ült a kanapén és maga elé bámult a sötétben. Lassan mellé sétáltam és leültem a kanapéra. Rám emelte hatalmas barna könnyektől csillogó szemeit majd így szólt.
- Dodi, miért jött vissza? - kérdezte folytott hangon.
- Nem tudom. Pedig kezdtem abban reménykedni hogy nem bolygatja fel az életed újra. Viszont azt nem mondhatom hogy nem örülök neki hiszen a bátyám. - mondtam Angie hátát simogatva.
- Tudom. Nem is kérném ezt soha. Én sem azt mondtam hogy nem örülök neki hiszen sokat jelentett nekem ezt te is tudod. - mondta és megtörölte a szemét.
- Angie gyere menjünk fel. Látom rajtad hogy alig bírod nyitva tartani a szemed. - mondtam. Nem ellenkezett hanem felkelt a kanapéról és elindultunk az emeletre. Angie nehezen de elbotorkált a fürdőig. Én inkább hagytam őt és bementem a szobámba. Leültem az ágyam szélére és gondolkozni kezdtem. Annak hogy Harold haza jött két oldala is van. Pozitív az hogy lehet Angie-nek nem kell folytatnia a sztriptíz bárban folytatott munkáját. Negatív hogy lehet felszakítja benne a régi emlékeket és Angie újra depressziós lesz és kijön a másik énje. Belegondolni is rossz abba hogy megint megtörténhet az ami egy évvel ezelőtt. Nem inkább nem gondolok rá mert csak nekem lesz rosszabb. Elfeküdtem az ágyon úgy ahogy voltam keresztbe. Csukott szemmel vártam az álom manóra aki csak nem akart engem megtalálni. Hirtelen egy nagy csörömpölést hallottam majd egy pár lábát ahogy letrapolt a lépcsőn. Én is azonnal felugrottam és kirontottam a szobámból és lefutottam a konyhába.
- Jézus! - kaptam a szám elé a kezem. Angie feküdt a padlón mellett egy nagy kés amellett pedig Harold térdelt és Angie csuklóján való sebet próbalta elállítani hogy ne vérezzen.
- Mit állsz ott? Hívd már azt a kibaszott mentőt. - ordított ram Harry.
Azonnal a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam a mentőket akik azt mondták 5 lercen belül itt lesznek. Nem telt el 3 perc már hallottuk a szirénát. Harold felkapta a karjaiba Angie-t és kirontott a lakásból. Én is követtem őket.
- Dodi. A mentős azt mondja hogy egy ember mehet a mentő autóval. És....
- Menj te. Én összepakolok pár holmit aztán utánatok megyek. - mondtam könnyes szemmel.
- Vigyázz magadra. Szeretlek. - mondta majd puszit nyomott az arcomra. Bepattant az autóba és az elszáguldott legjobb barátnőmmel és bátyámmal.
Visszarohantam a lakásba és összepakoltam egy-két fobtos dolgot. Amint kész lettem kimentem az autómhoz majd beszállva indítottam is. Kifaroltam a garázsból majd padlógázzal száguldani kezdtem a kórházba. Nagyon gyorsan haladtam és hirtelen jövő reflektor fény miatt balra rántottam a kormányt. Az utolsó dolog amit érzékeltem hogy a vérszag csavarja az orrom majd mindem elsötétült.
*Harold*
Könnyes szemmel néztem azt a nőt aki az egyik legfontosabb személy az életemben. Igen miatta jöttem és nem a munkám miatt. Muszáj volt visszajönnöm ugyanis Dorina írt hogy gubancok vannak. Nem tudják fizetni a hitelt. Ahogy ezt megtudtam rögtön iderepültem. Nem gondoltam volna hogy már az első éjszaka ilyesmi történik. Végre beértünk a kórházba. Ott Angie kivették az autóból és betolták egyenest egy műtőbe. Tárcsáztam Dodit hogy hol tart. Nem vette fel. Még megpróbáltam vagy 10-szer de nem reagált egyikre sem. Ezek után fogott el igazán a rossz érzés. Valami történt Dorina-val. Érzem. Majdnem 2 óra telt el azóra hogy eljöttünk otthonról de Dodi még mindig nem ért ide. Odaballagtam a recepciós pulthoz.
- Jó estét. Tudna nekem segíteni? - néztem rá a 40es éveiben járó nőre.
- Parancsoljon.
- Egy autót szeretnék beazonositani. Egy Mustángot. - mondtam.
- Nem rég érkezett egy hívás hogy egy vér vörös musztáng karambolozott nem messze innen. A kocsiban csak egy hölgy ült. A mellett lévő ülésen lévő táskában találták meg az iratait. A neve Dorina Star. - amint kimondta a nevét lefagytam. Ezt nem hiszem el. A húgomnak és a szerelmemnek ugyanzon az estén esik baja. Hirtelen nyílt a műtő ajtaja ahonnan egy elég farádt arcú és nem sok boldogságot mutató orvos lépett ki.
- Dodi, miért jött vissza? - kérdezte folytott hangon.
- Nem tudom. Pedig kezdtem abban reménykedni hogy nem bolygatja fel az életed újra. Viszont azt nem mondhatom hogy nem örülök neki hiszen a bátyám. - mondtam Angie hátát simogatva.
- Tudom. Nem is kérném ezt soha. Én sem azt mondtam hogy nem örülök neki hiszen sokat jelentett nekem ezt te is tudod. - mondta és megtörölte a szemét.
- Angie gyere menjünk fel. Látom rajtad hogy alig bírod nyitva tartani a szemed. - mondtam. Nem ellenkezett hanem felkelt a kanapéról és elindultunk az emeletre. Angie nehezen de elbotorkált a fürdőig. Én inkább hagytam őt és bementem a szobámba. Leültem az ágyam szélére és gondolkozni kezdtem. Annak hogy Harold haza jött két oldala is van. Pozitív az hogy lehet Angie-nek nem kell folytatnia a sztriptíz bárban folytatott munkáját. Negatív hogy lehet felszakítja benne a régi emlékeket és Angie újra depressziós lesz és kijön a másik énje. Belegondolni is rossz abba hogy megint megtörténhet az ami egy évvel ezelőtt. Nem inkább nem gondolok rá mert csak nekem lesz rosszabb. Elfeküdtem az ágyon úgy ahogy voltam keresztbe. Csukott szemmel vártam az álom manóra aki csak nem akart engem megtalálni. Hirtelen egy nagy csörömpölést hallottam majd egy pár lábát ahogy letrapolt a lépcsőn. Én is azonnal felugrottam és kirontottam a szobámból és lefutottam a konyhába.
- Jézus! - kaptam a szám elé a kezem. Angie feküdt a padlón mellett egy nagy kés amellett pedig Harold térdelt és Angie csuklóján való sebet próbalta elállítani hogy ne vérezzen.
- Mit állsz ott? Hívd már azt a kibaszott mentőt. - ordított ram Harry.
Azonnal a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam a mentőket akik azt mondták 5 lercen belül itt lesznek. Nem telt el 3 perc már hallottuk a szirénát. Harold felkapta a karjaiba Angie-t és kirontott a lakásból. Én is követtem őket.
- Dodi. A mentős azt mondja hogy egy ember mehet a mentő autóval. És....
- Menj te. Én összepakolok pár holmit aztán utánatok megyek. - mondtam könnyes szemmel.
- Vigyázz magadra. Szeretlek. - mondta majd puszit nyomott az arcomra. Bepattant az autóba és az elszáguldott legjobb barátnőmmel és bátyámmal.
Visszarohantam a lakásba és összepakoltam egy-két fobtos dolgot. Amint kész lettem kimentem az autómhoz majd beszállva indítottam is. Kifaroltam a garázsból majd padlógázzal száguldani kezdtem a kórházba. Nagyon gyorsan haladtam és hirtelen jövő reflektor fény miatt balra rántottam a kormányt. Az utolsó dolog amit érzékeltem hogy a vérszag csavarja az orrom majd mindem elsötétült.
*Harold*
Könnyes szemmel néztem azt a nőt aki az egyik legfontosabb személy az életemben. Igen miatta jöttem és nem a munkám miatt. Muszáj volt visszajönnöm ugyanis Dorina írt hogy gubancok vannak. Nem tudják fizetni a hitelt. Ahogy ezt megtudtam rögtön iderepültem. Nem gondoltam volna hogy már az első éjszaka ilyesmi történik. Végre beértünk a kórházba. Ott Angie kivették az autóból és betolták egyenest egy műtőbe. Tárcsáztam Dodit hogy hol tart. Nem vette fel. Még megpróbáltam vagy 10-szer de nem reagált egyikre sem. Ezek után fogott el igazán a rossz érzés. Valami történt Dorina-val. Érzem. Majdnem 2 óra telt el azóra hogy eljöttünk otthonról de Dodi még mindig nem ért ide. Odaballagtam a recepciós pulthoz.
- Jó estét. Tudna nekem segíteni? - néztem rá a 40es éveiben járó nőre.
- Parancsoljon.
- Egy autót szeretnék beazonositani. Egy Mustángot. - mondtam.
- Nem rég érkezett egy hívás hogy egy vér vörös musztáng karambolozott nem messze innen. A kocsiban csak egy hölgy ült. A mellett lévő ülésen lévő táskában találták meg az iratait. A neve Dorina Star. - amint kimondta a nevét lefagytam. Ezt nem hiszem el. A húgomnak és a szerelmemnek ugyanzon az estén esik baja. Hirtelen nyílt a műtő ajtaja ahonnan egy elég farádt arcú és nem sok boldogságot mutató orvos lépett ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése